Figyu, Hugi… Léán! 😅❤️ lyrics

Figyu, hugi… Léán! 😅❤️ Ezt most neked írom, hallod-e! A régi gyerekkorunkról, a sok hülyeségről, A sok veszekedésről, meg arról, amit talán nem mondtam el neked elégszer… Emlékszel, mennyi mindent csináltunk együtt? Na, gyere, most visszarepülünk egy kicsit! 🎤 [1. VERZE – FÉRFI RAP] Emlékszel, hugi, mikor kicsik voltunk régen? Mennyi rosszaságot csináltunk ketten! Néha nevettünk, néha sírtunk, Volt, hogy egymással egész nap háborúztunk. Sokszor mondtam neked: „Nem szeretlek, hagyj békén!” Te meg visszavágtál, én meg csak néztem. Néha úgy összevesztünk, hogy zengett az egész ház, De öt perc múlva együtt nevettünk, mintha nem lett volna semmi más. Volt, hogy összeverekedtünk, ment a nagy csata, Aztán valamelyikünk elnevette magát rajta. Anyánk meg csak nézett, hogy már megint mit művelünk, De hiába volt a veszekedés, mindig együtt nőttünk. [REFRÉN – FÉRFI ÉNEK, ÉRZELMESEN] Léán, hugi, te vagy az én testvérem, Akármennyit veszekedtünk, ott vagy a szívemben. Sokszor mondtam, hogy nem szeretlek téged, De a szívem mélyén mindig szerettelek, érted? Léán, hugi, bármerre visz az élet, A gyerekkorunk emléke örökre elkísér minket. Lehet, hogy néha egymás idegeire mentünk, De a világon senkiért nem cserélném el, hogy testvérek lettünk! ❤️ 🎤 [2. VERZE – NŐI RAP, A HÚG VÁLASZOL] Jaj, bátyám, ne is mondd, én is emlékszem mindenre, Hogy mennyit panaszkodtunk egymásra a szüleinknek. Ha valami eltűnt, rögtön egymást vádoltuk, Aztán ha baj volt, egymás mögé bújtunk. Te voltál az, aki néha az őrületbe kergetett, De ha valaki bántott, tudtam, hogy megvédesz. Bár néha úgy éreztem, hogy az agyamra mész, Mégis te voltál az, akivel nevetni tudtam a legvégén. Hányszor sírtam miattad, hányszor sírtál miattam, Hányszor mondtuk egymásnak, hogy elegünk van! De ha visszatekerhetném az idő kerekét, Újra veled élném át a gyerekkorom minden percét. 🎶 [3. VERZE – FÉRFI RAP, VIDÁMABB BEAT-TEL] Emlékszel, Léán, a sok közös hülyeségre? Mikor bajt csináltunk, de nevettünk a végére. Mikor egyikünk árulkodott, a másik bosszút állt, Aztán együtt kaptunk fejmosást, és röhögtünk tovább. Néha úgy vitáztunk, hogy nem volt megállás, Minden apróságból lett egy újabb veszekedés, egy újabb csatározás. Túltoltuk a vitát, mint cigány a sérült lovat, De egy kis idő múlva már kerestük egymást megint, na! Most már felnőttünk, másfelé visz az élet, De a régi emlékekből még mindig sokat érzek. Lehet, hogy nem